Egyedülálló kutatási lehetőséget biztosított a véletlen a vulkanológusok számára, amikor Hawaii főszigetén termálvizek kutatása során óvatlanul megfúrtak egy vulkanikus magmakamrát.
Az eset 2005-ben történt, ám a kutatók csupán most számoltak be részleteiben a vizsgálatokról az Amerikai Geofizikai Szövetség ülésén - olvasható a BBC hírei között.
A Puna Geothermal Venture 15 éve kutatja a térségben a termálvizeket, s a cég szakembereit megdöbbentette a felfedezés. A meglepetést nem csupán a magmakamra megtalálása okozta, hanem az, hogy ilyen viszonylag kis mélységben, 2,5 kilométerre a földfelszíntől ilyen magas hőfokú, 1000 Celsius fok feletti magmára bukkantak.
A fúrást felügyelő Bill Teplow, a US Geothermal Inc. geológusa szerint nem fenyegetett magmakitörés. "A magma 5-10 méterre tört fel, ám a fúrófolyadék hűtőhatására megszilárdult" - magyarázta a geológus.
Bruce Marsh, a John Hopkins Egyetem professzora példátlannak nevezte a felfedezést. Először nyílt ugyanis lehetőség, hogy a magmát természetes környezetében figyeljék meg a tudósok.
"Korábban csupán a lávafolyamokat figyelhettük meg. Ez azonban a magma létének végső szakasza, amikor szétterül a felszínen, s kihűl, a benne lévő gázok is távoznak. A különbség akkora, mintha nem dinoszauruszcsontokat, hanem egy eleven dinoszauruszt vizsgálnánk" - magyarázta a professzor.
A kutatók nem tudják, hogy mekkora a magmakamra, amely feltételezéseik szerint a Kilauea vulkán 1950-es vagy 1920-as kitörésekor keletkezhetett.
Bruce Marsh professzor szerint a magmakamra képlékeny, s kihülőfélben van. A magma állaga leginkább megdermedt szirupra hasonít.
A tudósok reményei szerint a magmakamra egyfajta laboratóriummá válhat. A kamra körül több fúrólyukat terveznek lemélyíteni, hogy megvizsgálják a környező sziklákban a csökkenő hőmérséklet hatására végbemenő kristályosodási változásokat.
A Wikipédia szerint a magmakamra (vagy magmatűzhely) olvadt kőzetekkel teli üreg a Föld szilárd kérgében. Az olvadék a rétegnyomás hatására a törésvonalak mentén a felszín (alacsonyabb nyomás) felé mozdul el, széttolva, felboltozva, illetve magába olvasztva a felette levő kőzeteket. A magmakamrák helyzetét nehéz meghatározni, ezért elsősorban a felszínközeli (1-10 km mély) kamrákat ismerik.
Ha a magma hosszabb ideig tartózkodik a kamrában, összetevői sűrűségének megfelelően rétegeződni kezd. Ahogy a kihűl, a szilikátos olvadék egyre kevesebb vizet képes oldatban tartani és gáztalanodik. A felszabaduló vízgőz (széndioxid, kénes gázok) jelentősen megnövelik a kamrában uralkodó nyomást, és amikor a belső nyomás túllépi a rétegnyomást, a vulkán robbanásos kitöréssel kezd működni. Ha a feltörekvő magma megreked a földkéregben, és ott szilárdul meg, mélységi magmás testek keletkeznek.
