Még várat magára a húsz évvel ezelőtti "fekete március" szervezésében közvetlenül részt vállaló személyek felelősségre vonása, a „magyar veszély" elleni harcosokat verbuváló papok és egykori párttitkárok a Görgény-völgyi településeken sokhelyütt továbbra is tisztségben vannak - írta pénteki számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ).

A szerző szerint a véres történések értékelésében továbbra is túlnyomórészt a kizárólagosság érvényesül - a saját igazé és a másik felelősségéé. Azért "csak" túlnyomórészt, mert például a román közszolgálati televízióban elkezdődött egy olyan háromrészes sorozatnak a sugárzása, amely teret enged az árnyalatoknak. Abban az akkori esemény szereplői immár „érett" fejjel beszélnek. Elhangzik többször is, hogy a Marosvásárhelyre autóbuszokkal bevitt románoknak tulajdonképpen semmi bajuk nem volt azokkal, akiket megvertek, a legtöbben pedig nem indulnának harcba még egyszer.

"Sokan kevésnek találhatják, de egyáltalán nem elhanyagolható, hogy elhangozhatnak ilyen vélemények is, amelyek immár nem az irredenta magyarok felelősségét firtatják" - állapítja meg a kommentátor, hozzátéve ugyanakkor: egy dokumentumfilm-sorozat nem elegendő. Várat magára a szervezésben közvetlenül részt vállaló személyek felelősségre vonása, és egy ideig még váratni fog, hiszen a „magyar veszély" elleni harcosokat verbuváló papok és egykori párttitkárok a Görgény-völgyi településeken sokhelyütt továbbra is tisztségben vannak.

Az erdélyi Krónika a véres konfliktus után két évtizeddel egyáltalán nem kedvező képet fest a mai helyzetről. A szerző kifejti: ma már nem ugrik egymásnak a magyar és a román, ennél rosszabb dolog történik, rohamosan nő a másik nemzet iránt ma már nem gyűlöletet, még csak nem is megvetést, hanem teljes közömbösséget érzők száma.

"Bár nincsenek külön magyar és román utcák vagy lakónegyedek, Marosvásárhelyt ma már két, egymás mellett élő város alkotja. Az átjárási igény évről évre csökken, a folyosók is mindegyre szűkülnek. Az, hogy ma már nincsenek számottevő interetnikai konfliktusok, nem annyira a toleranciaérzék kifejlődésének, mint inkább a befelé fordulásnak köszönhető. Mindenki éli a maga, külön világában elképzelt életét" - olvasható a Krónikában.

A Jurnalul National az ugyancsak 1990-ben néhány hónappal később történt  bukaresti bányászjáráshoz hasonlítja a marosvásárhelyi történéseket. A lap általánosító formában ír a különféle "felforgató tevékenységekről". Ennek szellemében elismeri: mind a mai napig nem lehet tudni, hogy Marosvásárhelyen annak idején ki szervezte meg a felfegyverzett Görgény-völgyi parasztoknak a városba szállítását. Az Adevarul és az Evenimentul Zilei már a korábbi napokban riportsorozatot közölt a "fekete márciusról", állásfoglalás nélkül szólaltatta meg az események több részvevőjét.