Vajon a félelem ural minket, vagy fordítva és, hogyan tudjuk kezelni a félelmeinket. Erről azért fontos beszélni, mert a boldogság rovására mehet a túlzott félelmünk, mely következtében ,,fél-ként" beszűkülve látjuk majd a világot. De ne féljen ettől, hogy ez bekövetkezik, hanem olvassa el a cikket, hogy megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket.

Forradalmian új megközelítés

Jómagam pszichológusként disszertációmban egyesítő pszichológiának neveztem el azt az irányt, ami egyesíti számunkra a gyakorlati megoldásokat, ami félelemfeloldást, ergo boldogságot teremti meg számunkra. Így rajtunk és nem a módszereken van a hangsúly. Hiszen amíg nem leszünk egyformák, addig más-más megoldásra van szükségünk, szimbolikus példával élve ruhát sem mindenki ugyanolyat hord. Mindenki más stílust preferál, a ruha méretéről nem is beszélve. Ezáltal színes világban élünk. De ne rohanjunk annyira előre, nézzük meg, hogy általában hogyan tekintünk a világra. A polaritás világában mindent jóra és rosszra hasítunk (elhárító mechanizmus). Ezáltal egy szubjektív világba kerülünk, hiszen ami nekem jó, lehet hogy másnak nem az. Gondoljon bele a kedves olvasó, ha én elvesztem a pénzzel teli pénztárcámat (az nekem elég rossz) de, ha Ön megtalálja akkor az Önnek jó. Igaz?

Minden azon múlik, hogy hogyan tekintünk rá. Ez lesz a mi valóságunk.

Mit kezdjünk a félelmeinkkel?

Egy harmonikus állapotban vagy eseményeket látunk, amiket kihívásoknak, inspirációnak tekintünk. Vagy félelemmel telve mindent élet-halál harcként élünk meg és így görcsösen kapaszkodunk ebbe az állapotba, életben tartva, generalizálva azt (generalizált szorongás).

És most nézzünk meg más vonatkozásokat is egy példa és az én segítségemmel. A félelem ha például felgyullad a bevásárlóközpont tűz folytán, akkor vagy organizálja a cselekedetet (kisietünk az épületből), vagy dezorganizálja (agyon tapossuk egymást). Vagyis minimális mennyiségű félelemre szükség van, mely megadja az indítékot (motivációt) de nekünk kell őt uralni és nem pedig fordítva.

Első lépésben az a legjobb, ha törekszünk a békére (pl. meditációval indítjuk a reggelünket) és így nem tudja felütni fejét ez a fajta állapot. Ha pedig már felbukkant, akkor ezt tudatosítsuk magunkban. Nézzük meg, hogy nem irreális-e az adott félelem nagysága a helyzethez képest. Tényleg olyan sok dolog múlik azon az egy eseményen? A paradox az a dologban, hogy félelmünkkel csak még nagyobb akadályt gördítünk a megoldás elé. Vagyis a félelem nem jó tanácsadó.

A félelem sok esetben agressziót szül. Mikor az utcán két ember majdnem összekoccan, azért lesz agresszív és támadó, mert kizökkentették egymást és ezáltal úgy érzi nem tudja kezelni a helyzetet. Kilendült a rutinból és ez félelemmel tölti el.

www.keresztesattila.hu