Az olimpia városa, Peking

Már minden szem Pekingre figyel, de a csodás olimpiai stadionokon kívül is van látnivaló, bőven.

Kínában semmi sem az, és nem olyan, mint ahogyan várnánk. Lépten-nyomon meglepődik az idegen. Más a táj, az épületek, az ételek és az illatok, de legfőképpen mások az emberek.

Nem a régi műemlékeikre büszkék, hanem az új felhőkarcolókra. A sült kolbász vagy a pörkölttel töltött gőzgombóc édes, a kompót és a szárított gyümölcs sós. A parkokban délelőtt szalontáncot lejtenek idősek és fiatalok; reggel, a legforgalmasabb főút menti járdán is gyakorolják a tai csit, az ősi kínai testmozgást. Az utcán vak emberek rendelnek: masszíroznak vagy tenyérből jósolnak.

A világ közepén

Csungkuo, azaz Középső Birodalom - így hívják a kínaiak országukat immáron 2200 éve. Az ókori görögökhöz vagy rómaiakhoz hasonlóan a kínaiak is a világ középpontjának képzelték magukat, amelyet barbár, fejletlen népek vesznek körül. Mindenesetre tény, hogy a kínai a világ legrégebbi, folyamatosan fennálló civilizációja, korát 3600 évre datálják.

A magyar turista számára meglepő, hogy rokonoknak tekintenek bennünket, szerintük az egyik törzsük nyugatra vándorolt leszármazottai vagyunk.

Az olimpia helyszíne, Peking több mint ezer éves, bár fővárosként csak 750 éve funkcionál. Kublaj kán, Dzsingisz kán unokája tette fővárossá, aki a kínaiak szerint a mi rokonunk, ősünk volt. A kínai nagyvárosok közül Peking műemlékei maradtak meg a legnagyobb számban és a legteljesebben. Az idegen amúgy is ide érkezik először, és bár úgy tartják, a főváros sehol nem reprezentálja az országot, Peking esetében ez nem igaz. Látható még az ősi városfal néhány bástyája, azután a Tiltott város, amely 1420-tól 1918-ig 24 császár lakhelye volt, vagy az Ég temploma, ahová csak a császár léphetett be. Látható a mindenkori császárok a mesterséges tavak és hegyek között felépített nyári rezidenciája. Ma is működnek a tibeti lámaizmus és a konfucianizmus több száz éves templomai. Van még néhány a hétszáz évnyi múltat idéző hutongokból, a négyzetes udvar köré épített földszintes házakból álló labirintusokból, melyekből ma már csak két renovált tömböt mutogatnak a turistáknak. Vannak még szegény negyedek, jellegtelen lakótelepek és vannak felhőkarcolók, csupa üveg irodaházak, amerikai típusú bevásárlóközpontok és gyorséttermek. Vannak még Mao-egyenruhás öregek, minden motyójukat bambuszrúdon egyensúlyozó parasztok, vannak a legutolsó divat szerint öltözött elegáns ifjú dámák és mobilfüggő fiatalok.

A városnézést mindenki a Tienanmen téren, a világ legnagyobb terén kezdi. A 44 hektáros tér akkora, hogy a metrónak két, a busznak három megállója van rajta. A XV.században kezdték építeni. A tér és a Mennyei béke kapuja ötvözi a múltat a jelennel: innen hirdették ki a császárok utasításait az összegyűlt tömeg előtt, és innen kiáltotta ki Mao Ce tung 1949-ben a Kínai Népköztársaságot.

Rögtön a kapu mögött kezdődik a Tiltott város, ahová ha földi halandó belépett, a fejével fizetett érte. Ma sokkal olcsóbban, 75 jüannal megússzuk a dolgot, és látnivaló akad egész napra. A 72 hektáros területen 800 épületet találni, közel 10 ezer szobával. Az épületek magassága 27 méter, ennél magasabbat 1911-ig tilos volt építeni, így a Tiltott város jellege sokáig meghatározta Peking építészetét. Ez az egész ország legnagyobb és legépebben megmaradt műemléke, a világörökség része.

Hasznos információk:

Megközelítés: repülővel
Nyelv: kínai
Pénznem: jüan
Területe: 16. 808 km²
Népessége: 14.560.000
Hivatalos honlap: www.beijing.gov.cn
Árszínvonal: olcsó