Ajándékozzuk oda lelkünket karácsonyra

„Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek, gondolkodtam mit is adhatnék neked, amit csak én adhatok, amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok”. Évről-évre így Karácsony előtt megismétlődik az alaphelyzet, ajándékot adni annak, aki a legfontosabb nekünk.

Ajándékot adni és kapni egyaránt jó érzés. Az ehhez társuló egyik legnagyobb gond mégis az, hogy mit adjunk annak, aki életünkben a „toppon van”. Egy tárgyi ajándékkal nem minden esetben tudjuk kifejezni azt, amit érzünk, ugyanakkor soha nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy választásunk szerelmünk tetszését is elnyeri. Amikor ajándékozásról esik szó, hajlamosak vagyunk elsiklani afölött, hogy az ajándéknak mindig önkéntesnek kell lennie, nem lehet feltételekhez kötni. Az ünnep legmeghittebb pillanat lehet, ha szenteste átnyújtjuk szerelmünknek mindazt ami a lékünkben él és iránta érzünk. Hogy ez miként történjen? A választ mindenki saját érzelemvilágában találja.

Párunk előtt szeretettel megnyitjuk magunkat és átnyújtjuk neki a lelkünket. Sokakban felmerül a kérdés, de vajon mit fog szólni mindenhez, tud-e egyáltalán valamit kezdeni vele? Amennyiben egy instabil és bizonytalansággal tarkított kapcsolatról van szó meglehet, hogy párunk egyáltalán nem fogja ezt értékelni, és ehelyett sokkal jobban örülne valami anyagi, kézzelfogható dolognak. Abban a pillanatban, amint kifejezésre juttatjuk érzelmeinket és a mágikus „szeretlek” szó elhangzik, a lelkünket tárjuk fel, kifejezésre jutatatjuk mit is érzünk a „másik felünk” iránt. Sajnos ez nem mindig talál szíves fogadtatásra. Leginkább azért, mert amint megnyitjuk szívünk legtitkosabb csatornáját, ezzel bepillantást engedünk rejtett árnyoldalainkba és félelmeinkbe, ezzel pedig egy „éretlen kapcsolatban” a partner nem tud mit kezdeni vele.

Ebből adódóan éreznünk kell, hogy ki az, akinek valóban teljesen odaajándékozhatjuk a lelkünket. Ez a legbecsesebb és legértékesebb ajándékunk, de a visszautasítás félelme miatt sokan becsukódnak és nehezen engednek hozzáférést lelkükhöz, leginkább azért, mert életük során már megtapasztalták milyen az, amikor ezt az ajándékot visszautasítják.

Abban az esetben, ha párunk átérzi a lélek ajándékának jelentőségét, szavai szerelemmel telítődnek, és nem merő érdekből fogja azt mondani, hogy szeretlek. Az évnek ebben az időszakában mindenkiben felerősödnek az érzelmek, ekkor tudatosítjuk magunkban, hogy a hétköznapok alkalmával egyesekkel a szellem, másokkal a lélek és megint másokkal a test szintjén is érintkezünk. Az önzetlen szerelem és szeretet pedig az, mikor mindenestől átadom magam, átnyújtom a lelkem, a szellemem és a testem. Ha felajánlják nekünk, fogadjuk el és becsüljük meg, mert lehet, hogy soha nem kapunk még egyszer ilyen nemes ajándékot.